Hírek, érdekességek
Ha háború lesz a "Márciusi sokk" haditerv Norvégiát és Szaúd-Arábiát veszi először célba
Egy igazán komor Védelmi Minisztériumi jelentés a Kreml falain belül igencsak világos érvényességet ad annak, hogy most januárban az Ítéletnap óráját közelebb kellett állítani az éjfélhez ! (Ha valaki lemaradt volna, a többségében Nobel-díjas tudósok alkotta csoport a Bulletin of Atomic Scientists nevű kiadványában jelezte: most két perccel kellett előre állítani a híres Doomsday Clock-ot, így az már csak három perccel áll éjfél előtt.
Nos, aki csak a főáramú híreket figyeli, már annak is fel kellett tűnjön, hogy a világ gyakorlatilag nem biztos, hogy hónapokra, talán csak hetekre van egy háborútól. Ahogy most hétvégén Francois Hollande francia elnök kijelentette:
"Amennyiben az USA felfegyverzi Ukrajnát, abból totális háború lehet"
A "Shock of March" nevet viselő jelentés valódiságát sajnos senki nem tudja úgysem megerősíteni vagy cáfolni, de az abban foglaltak a jelen eseményeinek fényében sajnos egyáltalán nem kizárhatóak, sőt logikus lépéseknek is tűnnek....
Szombaton pedig Nicolas Sarkozy is beleköpött az atlantisták levesébe - "Jogos volt a Krím Oroszországhoz való visszacsatolása." A Krím-félsziget lakosait nem lehet hibáztatni azért, hogy csatlakoztak az Orosz Föderációhoz. Sarkozy pártja, az UMP szombati párizsi konferenciáján kijelentette: meg kell védeni az orosz ajkú lakosokat Ukrajnában, mert az új ukrán kormány sérti a jogaikat. A volt francia elnök totálisan szembe menve az USA által gyarmatosítandó Európa hivatalos álláspontjával leszögezi, hogy nem csak az orosz elnök, hanem a népakarat döntött a Krím visszacsatolása mellett. Azt is kijelenti, hogy a puccskormány megsérti az orosz etnikai kisebbség jogait.
(A cikket fordította és kiegészítette: SBG Buddha - VilagHelyzete.com )
www.youtube.com/watch?v=vn6OVLK0MBI
Szaúd-Arábia megtámadásához a legális felhatalmazást a jelentés védelmi minisztériumi szakértői szerint az adja meg, hogy a Királyság " "gazdasági hadviselést folytat az Orosz Föderáció ellen" olajat öntve a világ piacaira, hogy lenyomja az olajárakat és tönkretegye Oroszországot. Ami tény, mióta még az Obama-rendszer is elismerte múlt héten a New York Timesban.
Az ország leszögezte, hogy a 2015.Feb.28-i határidő lejárta előtt nem is hajlandó leülni tárgyalni a hitelezőkkel.
Az már nem volt meglepetés, hogy Putyin közölte, Ukrajnának azonnal vissza kell fizetnie az Oroszországtól kapott 3 mrd dollár kölcsönt, hiszen gazdasági problémái adódtak az oroszoknak....
Bevándorlási kérdés igazságai - Afrika csontvázra csupaszítva, kizsigerelve
A Charlie Hebdo mészárlás mindenkit megrázott Európában. Persze főleg azokat, akik szelektív látásuk hallásuk miatt soha nem foglalkoztak a Palesztinában, Szíriában, Irakban lemészárolt ezrekkel vagy a Kelet-Ukrajnában folyó kijevi erők népirtásával.
Téves azonban azt gondolnunk, hogy Franciaország konfliktusa új keletű lenne. Több évtized gyarmatosító szabad-rablás és a volt gyarmatok függésben tartása, sarcolása érlelte ezt a konfliktust. Franciaország gyarmatosító politikájának fekete pontjait a siliconafrica.com gyűjtötte össze.
Most, amikor naponta ezrével érkeznek lélekvesztő hajókon az Afrikából menekülő szerencsétlenek és kötnek ki Olaszországban, Görögországban vagy Gibraltárban, Európa egyre fojtogatóbb probléma elé néz ! A konfliktust és humanitárius katasztrófát valójában Európa saját történelme és a nyugati világ politikája, az USA által szított arab tavasz felforgató tevékenysége és háborúi okozták.
Ha 100 éven keresztül jó volt kizsákmányolni és kizsigerelni a teljes afrikai kontinenst, akkor most megoldást is kell találni az Európa utcáit ellepő nincstelen áldozatok helyzetére......
Afrikai menekültek Izraelben >>>
Amikor Guinea miniszterelnöke 1958-ban úgy döntött, országa független lesz és kiválik a francia gyarmatbirodalomból, a párizsi elit annyira dühös lett, hogy elpusztíttatott mindent, amiről úgy vélte a francia gyarmatosításnak köszönhetően jöhetett létre az afrikai országban.
Háromezer francia hagyta el Guineát, és amit nem tudtak magukkal vinni, azt a földdel tették egyenlővé. Lerombolták az iskolákat, az óvodákat, a közigazgatási épületeket, tönkretették az autókat, a mezőgazdasági gépeket, a könyveket, az orvosságokat, a kutatási intézet eszközeit, megölték a háziállatokat és az áruházak ételeit felégették, vagy megmérgezték.Ezzel minden gyarmat számára világossá vált, hogy a franciák elutasítása súlyos következményekkel járhat. Nem is mert senki Sékou Touré nyomába lépni. Egyedül a guineai miniszterelnök volt elég bátor, hogy véghezvigye, amit jelmondatában is hangoztatott "inkább választjuk a szabadságot szegénységben, mint a jólétet szolgaságban."
Sylvanus Olympionak, a Togói Köztársaság első elnökének sikerült egy középutas megoldást találnia. Nem írta alá a gyarmatosítás folytatásáról szóló de Gaulle-paktumot, de minden évben törlesztett Franciaországnak a gyarmatosításból származó előnyei miatt.
Modiba Keita, a Mali Köztársaság első elnöke is meg szeretett volna szabadulni a gyarmati valutától. 1968. november 19-én, Olympiohoz hasonlóan ő is egy ex-hadnagy áldozatává vált.
A függetlenségi törekvések viharos időszakában a franciák számos alkalommal vetették be az idegenlégiósaikat, hogy eltávolítsák pozíciójukból a kellemetlenséget okozó afrikai vezetőket.
Az elmúlt 50 évben összesen 67 puccs történt 26 afrikai országban. Ezekből 16 állam volt francia gyarmat. Ahogy a számok is tükrözik, Franciaország kétségbeesetten és igen aktívan törekedett arra, hogy megtartsa kolóniáit.
Jelenleg 14 afrikai országot kötelez a gyarmati szerződésük arra, hogy devizatartalékuk 85 százalékát a francia központi bankba, és ezzel a francia pénzügyminiszter ellenőrzése alá helyezzék.
Az afrikai vezetőket gyakran vádolják korrupcióval és azzal, hogy a nyugati hatalmak érdekei szerint cselekednek, de jó okuk van az ilyen hozzáállásra. A saját embereikkel foglalkoznának, ha nem zaklatnák, és nem terrorizálnák őket folyton a gyarmatosító országok.
1. Gyarmati adó fizetése Franciaország számára
Az újdonsült "független" államoknak fizetniük kell a francia infrastruktúráért, melyhez a gyarmatosítás ideje alatt juthattak hozzá.
2. A nemzeti tartalékok elkobzása
Az afrikai országok csakis a francia központi bankba helyezhetik letétbe monetáris tartalékaikat. Franciaország már 14 állam nemzeti tartalékával gazdálkodik 1961 óta. Kezeli Benin, Burkina Faso, Bissau-Guinea, Elefántcsontpart, Mali, Niger, Szenegál, Togo, Kamerun, Közép-Afrikai Köztársaság, Csád, Kongó-Brazzaville, Egyenlítői-Guinea és Gabon pénzét.
Évről évre mintegy 500 milliárd dollár gazdagítja ily módon a francia kincstárat. Az afrikai országok évente a pénzük 15 százalékához férhetnek hozzá. Ezen felül jogosultak kölcsön felvételére a kereskedelmi átlagkamatlábon alapuló kamattal. A kölcsön maximális értéke azonban nem lehet magasabb, mint az előző évi állami bevételük 20 százaléka. Ha az ország ennél több kölcsönt szeretne felvenni - a saját pénzéből - Franciaország megvétózhatja.
"Őszintén el kellene ismernünk, hogy a bankjainkban lévő pénz nagy része pontosan az afrikai kontinens kizsákmányolásából származik"- nyilatkozta nemrég Jacques Chirac, volt francia államfő.
3. Elővásárlási jog bármilyen nyersanyagra vagy természeti erőforrásra
Bármilyen új erőforrásra lelnek a volt gyarmatok területén, Franciaországnak jogában áll azt elsőként felvásárolni. Az országok csak akkor kereshetnek más vevőt, ha a franciák rábólintottak.
4. A francia érdekek és vállalatok preferálása a közbeszerzéseknél
A kormányzati megbízások esetében francia cégeket kell előnyben részesíteni, nem számít, ha más jobb ár-érték aránnyal szolgálna. Ebből kifolyólag a legtöbb ex-gyarmat gazdasági létesítményei francia emigránsok kezében vannak. Elefántcsontparton például francia vállalatok tulajdonában van az összes közmű - a víz, az elektromosság, a telefon, a közlekedés, a kikötők és a nagyobb bankok is. Ugyanígy a kereskedelemben, az építőiparban és a mezőgazdaságban is. Végül az afrikaiak majd odáig jutnak, hogy az európaiak tulajdonában lévő kontinensen fognak élni.
A gyarmati paktumhoz kapcsolódó védelmi megállapodások értelmében a Franciaországba küldött magas rangú katonai tisztviselők ösztöndíjakban és támogatásokban részesülhetnek a képzéseik során.
A helyzet igazából az, hogy a franciák több ezer árulót képeznek az intézményeikben, akik szükség esetén bevethetők, ha puccsot kellene végrehajtani az afrikai országokban.
6. Csapatok vezényléséhez és katonai közbeavatkozáshoz való jog
A védelmi megállapodások lehetővé teszik, hogy Franciaország katonailag fellépjen az ex-gyarmatai ellen, és francia vezetésű csapatait állomásoztassa az országok katonai bázisain.
Amikor Laurent Gbagbo, Elefántcsontpart elnöke véget szeretett volna vetni a francia kizsákmányolásnak, puccs áldozatává vált. Gbagbo elmozdítása során Franciaország tankokat, harci helikoptereket és a különleges erőket is bevetette, akik a civileket sem kímélték. A francia hadsereg 2006-ban 56 fegyvertelen civilt mészárolt le és további 1200-at megsebesített. Mindezek tetejében a francia üzleti közösség a műveletek alatt elszenvedett veszteségekért kártérítésre kötelezte az új kormányt.
7. A hivatalos nyelv a francia és az oktatás is francia nyelven kell, hogy folyjon
A francia külügyminiszter felügyelete alatt álló "Frankofónia" nevű szervezet számos kapcsolódó létesítményével együtt azért jött létre, hogy terjessze a francia nyelvet és a kultúrát az afrikai ex-gyarmatoknál is.
8. A gyarmati valuta, az FCFA kötelező használata
A valutaközösségi franknak köszönhetően Franciaország könnyedén megcsapolhatja az afrikai országok kasszáit. Már az Európai Unió is elítélte ezt a rendszert, de a franciák nem hajlandóak megszabadulni gyarmati rendszerüktől, mely 500 milliárd dollárral gazdagítja a kincstárukat.
9. Az éves egyenleg megküldése Franciaországnak
Az afrikai országok a jelentés elküldése nélkül nem juthatnak hozzá a pénzükhöz.
10. Katonai szövetségesek korlátozása
Az afrikai országok közül kevés rendelkezik regionális katonai szövetségessel, egyedül a volt gyarmatosítójukkal működnek együtt. Ex-gyarmatai számára Franciaország meg is tiltja, hogy mással lépjenek szövetségre.
11. Kötelező Franciaországgal szövetkezni háború vagy válság idején
A második világháború során kb. egymillió afrikai katona harcolt a nácizmus és a fasizmus ellen, úgy, hogy sokszor nem kérték a beleegyezésüket sem. Franciaország tudja, hogy az afrikai katonai erők igen hasznosak lehetnek, hiszen a franciák 1940-ben mindössze 6 hétig tudták magukat tartani a németekkel szemben.
Van valami hátborzongató Afrika és Franciaország viszonyában. Először is, hogy Franciaország súlyosan függ az Afrika kizsákmányolásától, már a rabszolgaság kora óta. Továbbá ijesztő, hogy a francia elitben nincs annyi kreativitás, hogy túllépjen a régi időkön és a hagyományokon. Végül pedig, Franciaország két, olyan a múltban ragadt, paranoiákkal küzdő intézménnyel rendelkezik, melyek apokalipszist sejtenek a változások mögött és ideológia szempontból nem jutottak tovább a 19. századi romanticizmusnál. Ennél fogva a Francia Pénzügyi és Költségvetési, valamint a Külügyminisztérium nem csak Afrikára, de magukra a franciákra is fenyegetést jelent. S ez a szellem itt teng-leng az EU-ban!
Afrikának is lépnie kell azonban, ha fel szeretné szabadítani magát. Érthetetlen például, hogy hogyan bírja 450 francia katona irányítani Elefántcsontpart 20 millió fős népességét.
Kártérítést akarnak orosz nacionalisták a náci agresszió miatt
2015. február 4. 20:46
Gigaperre készülnek orosz parlamenti képviselők, akik munkacsoportot állítanak fel a náci Németország által a második világháborúban elkövetett anyagi károk felmérésére - az első becslések 3-4 ezer milliárd euróról szólnak. Sok esélyt azért nem látnak arra, hogy Berlin kártérítést fizessen az okozott veszteségekért.
|
hirdetés
|
"Németország semmiféle kártérítést nem fizetett a Szovjetuniónak a második világháborúban elkövetett brutalitásokért és az okozott károkért. Ugyan a jaltai nyilatkozat lehetővé tette, hogy Moszkva a szovjet megszállási övezetben lefoglaljon bizonyos német javakat, de azok többnyire ipari berendezések, bútorok és ruhák voltak - egyszóval hadizsákmány, ami nem kompenzálta a szovjet gazdaság által elszenvedett károkat" - nyilatkozta Mihail Gyegtyarjov, a szélsőjobboldali Oroszország Liberális Demokrata Pártjának (Liberal'no-Demokraticheskaya Partiya Rossii, LDPR) egyik vezetője az Izvesztyija orosz napilapnak.
A Duma-képviselő emlékeztetett: anyagi jóvátételt csak a Német Demokratikus Köztársaság fizetett Moszkvának, az egyesített Németország nem. Gyegtyarjov felidézte, hogy a második világháborúban a Szovjetunió elveszítette nemzeti vagyonának 30 %-át, s rámutatott, hogy a náci agresszorok 1710 szovjet városban és 70 ezer faluban tettek komoly károkat, továbbá leromboltak 32 ezer gyárt és 100 ezer termelőszövetkezetet az 1941 júniusában megindított Barbarossa hadművelet során. A hatalmas anyagi veszteségek mellett a háború rengeteg áldozatot követelt. "Azt látjuk, hogy Németország kártalanította a holokausztban elhunyt 6 millió áldozatot, de nem vett tudomást a Szovjetunió által elszenvedett 27 milliós emberveszteségről - amiből 16 millió civil volt" - fogalmazott a képviselő.
A háborús veszteségeket vizsgáló munkacsoport felállításán dolgozó honatya elmondta, hogy az előzetes becslések szerint a náci Harmadik Birodalom által okozott kár 3-4 ezer milliárd euró lehet, s reményét fejezte ki, hogy további országok - elsősorban a volt szovjet tagköztársaságok, így Ukrajna és Fehéroroszország - is beállnak javaslata mögé, és kárpótlást követelnek Németországtól.
Bár a merész tervet többen is támogatják az orosz Dumából, a képviselők elismerik: nehéz lesz elérni, hogy Berlin fizessen. Az orosz parlament védelmi bizottságának elnöke, Vlagyimir Komoyedo szerint az oroszoknak tudniuk kell, hogy Németország mennyire vetette vissza a Szovjetuniót a fejlődésben a háború alatt, tekintettel a pótolhatatlan emberi veszteségre.
Néhány képviselő azonban finomam szólva is borúlátó az esélyeket illetően, s arra emlékeztet, hogy a kártalanítás kérdését az ötvenes években már rendezték, amelynek felmelegítése azzal járna, hogy további problémák kerülnének felszínre. "Csak azt érjük el vele, hogy romlani fognak az orosz-német kapcsolatok, amelyek már így sem a legjobbak. Van más problémája Oroszországnak" - idézte a Rosszijszkaja Gazeta orosz lap Vlagyimir Dzsabarovot, a külügyi bizottság elnökhelyettesét.
Aki feltalálta a gépfegyvert
2015. február 5. 08:02 MTI
Százhetvenöt éve, 1840. február 5-én született Sir Hiram Stevens Maxim amerikai-angol feltaláló, fegyvergyáros, akinek a nevéhez fűződik az első működő gépfegyver.
Maine állam egy kis falujában, Sangerville-ben egy műszerész fiaként látta meg a napvilágot. A találmányok és szerkezetek iránt leküzdhetetlen vonzalmat tápláló fiú tizennégy évesen már kocsikat épített. Huszonhat évesen rukkolt elő első találmányával, a hajsütő vassal, melyet hamarosan követett a mozdonyjelzőlámpa és a világítógáz gyártására szolgáló szerkezet.
Ezután - Edisont is megelőzve - kidolgozta a villanykörtében használatos szén fűtőszál előállítási módszerét, elektromos nyomásszabályozóját pedig az 1881-es párizsi világkiállításon különdíjjal jutalmazták. Még ebben az évben Nagy-Britanniába költözött, úgy vélte, hogy a világ ötöde fölött uralkodó birodalom nagyobb lehetőségekkel kecsegtet. A brit állampolgárságot 1900-ban kapta meg, s egy évvel később lovaggá ütötték.
A legenda szerint új hazájában tanácsolta neki egy barátja: "Hagyd a csudába az elektromosságot. Ha meg akarod csinálni a szerencsédet, találj ki valami olyat, amivel ezek a bolond európaiak gyorsabban tudják kiirtani egymást". Maxim megfogadta a tanácsot és 1885-re előállt az első, teljesen automata gépfegyver terveivel. Az ötlet nem volt új: már az amerikai polgárháborúban használatos volt a több csövű Gatlin gépfegyver, amelyet egy kurbliszerű fogantyúval, kézzel hajtottak. A forgó csövekre a melegedés miatt volt szükség, amíg az egyik "dolgozott", a többi hűlt.
Maxim legnagyobb újítása az volt, hogy kihasználta a hátrasiklást: ez lökte ki az üres hüvelyt és rántotta be a földön fekvő hevederből a következő töltényt. A hűtést levegővel, illetve vízzel oldotta meg, így immár egy csőből ki lehetett az összes golyót lőni. Egy újfajta, füstmentes lőport is kifejlesztett. Gépfegyvere percenként és elméletileg 500, a gyakorlatban 300 lövésre volt képes, ami 100 puska tűzerejével volt egyenlő, ráadásul a nagyon kis felületre rendkívül gyorsasággal leadott sorozat ellen a vastag acélpáncél sem nyújtott védelmet.
Találmányának előállítására Maxim gyárat alapított és szó szerint dőlt hozzá a pénz, hiszen a hadviselést forradalmasító fegyvert sorra minden nagyhatalom bevezette. A brit hadseregben 1889-ben rendszeresített gépfegyver elborzasztó fölénye (amely nem kis részben a pszichikai hatáson alapult), már első alkalmazásakor bebizonyosodott: 1893-ban a mai Zimbabwe területén vívott matabele háborúban 50 katona négy Maximmal százszoros túlerőben lévő bennszülöttet futamított meg, a katonák körében még mondóka is született az új fegyverről.
Élete során Hiram Maxim 271 találmánnyal gazdagította az emberiséget, közülük említésre méltó a klasszikus, önmagától záródó egérfogó, de tervezett hangtompítót, gázmotort és asztmás lévén zseb-inhalátort is. Megszállottan (és sikertelenül) próbálkozott könnyű, gőzgéppel hajtott, felszállásra képes repülőgép megépítésével. Egy másik konstrukciója mégis a levegőbe emelkedett: ő építette az első, a vidámparkokban nagy népszerűségnek örvendő repülőgépes körhintát.
Maxim tanúja lehetett még annak, amint géppuskája mindkét oldalon bakák százezreit kaszálta le az első világháborúban. A feltaláló 77 éves korában, 1916. november 24-én halt meg Londonban, néhány nappal a milliónyi életet követelő somme-i csata befejeződése előtt, melyben első ízben vetették be a gépfegyver ellen védelmet nyújtó tankokat.
.jpg)
